Észtországi tanulmányút

__________________________________________________________________________________________________________________

Észtországi tanári tanulmányút

Három Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőgazdasági Szakközépiskola tanárai 2013 augusztusában szakmai tanulmányúton vettek részt Észtországban. A résztvevők a Putnoki, Abaújszántói és Tokaji iskolák szaktanárai, és egy fő, egy partner mezőgazdasági vállalkozás szakembere, akinek szintén szaktanári végzettsége van, és korábban az Abaújszántói iskola tanára volt. A szakközépiskolák évek óta közösen küldenek diákokat németországi szakmai gyakorlatra. A gyakorlatokon megszerzett ismereteket a fogadó partnerek Europass Mobilitási Igazolvánnyal ismerik el. Azonban vannak olyan kint megszerzett ismeretek, amelyeket itthon vagy nem tanulnak a diákok, vagy nem olyan hangsúlyosan, mint ahogy kint megtanulják és begyakorolják. Az ilyen jellegű ismeretek beszámítására, elismerésére, és megfelelő dokumentumokkal való igazolására szolgál az ECVET, az Európai Szakoktatási és Szakképzési Keretrendszer. Ezt a munkát elkezdtük, és megállapodtunk a Német partnerekkel, hogy folyamatosan bevezetjük. Az elmúlt évben aláírtuk a partnerekkel az Együttműködési megállapodást / Memorandum of Understanding. /. A kinti gyakorlatok munkaprogramját készségek és kompetenciák szerint, képzési egységekre bontva elkészítettük. Most az a feladatunk, hogy a gyakorlatokon végzett munkákat eszerint próbáljuk meghatározni, elismertetni és igazolni. Az így megkapott igazolás pedig melléklete lenne az iskolai bizonyítványnak, igazolva azokat az ismereteket, amelyeket pluszban megszereztek a külföldi gyakorlatokon. Hosszabb távon pedig beszámítható lenne a hazai képzésbe és így ezeket itthon nem kell még egyszer megtanulni. Európában több helyen elkezdték ezt a munkát, és igyekeznek folyamatosan bevezetni. Ebben a munkában a Finnek haladtak a legtöbbre, és hozzájuk kapcsolódóan a Balti államok is több-kevesebb tapasztalattal rendelkeznek. Az ebben a munkában elért eredmények megbeszélésére, új tapasztalatok gyűjtése céljából látogattunk el az Észt fogadó iskolához. . A fogadó partner Észtországban Viljandiban egy mezőgazdasági szakközépiskola. A tanulmányutat az Uniós Leonardo Mobilitási program tette lehetővé. A tanulmányút célja sokrétű volt. Egyrészt az ECVET bevezetésében hol tartanak, mik a tapasztalataik. Másrészt a hátrányos helyzetű tanulók fogalma Észtországban, és az ilyen tanulók oktatása nevelése náluk hogyan történik. Harmadrészt meg szerettük volna ismerni általában az Észt szakmai oktatást és képzést. A szakmai útra való felkészülés során sorra vettük azokat a feladatokat, amiket meg kívántunk beszélni. A tanulmányúton a program szerint megismerkedtünk az iskolával, az Észt képzési rendszerrel, majd mi is bemutattuk a Magyar oktatást és képzést, valamint az iskoláinkat. A Viljandi Észt Szakközépiskola a maga nemében egyedülálló Észtországban, mivel csak itt adnak végzetteknek Általános Mezőgazdasági Technikusi Bizonyítványt. Innen lehet közvetlenül továbbtanulni Egyetemen. Középiskolai szinten ez számit a legmagasabb végzettségnek Észtországban. Az iskolában mindennel foglalkoznak, ami a bőven értelmezett mezőgazdasághoz és az elsődleges élelmiszer feldolgozáshoz tartozik. A mi repertoárunk nincs ilyen széleskörű, mert nálunk csak a szorosan vett mezőgazdasági alaptevékenységet oktatjuk. A mezőgazdasági képzés területén foglalkoznak növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, kertészettel, és környezetvédelemmel. Ezek gyakorlati munkahelyei az iskola területén, és a környékbeli gazdálkodóknál vannak. Ehhez kapcsolódik a vidékfejlesztés, és a falusi turizmus. Itt olyan területeket oktatnak, mint a lovagoltatás, hagyományos fazekasság, kovácsolás, kerámiakészítés, üvegfúvás, fafaragás, fonásszövés, népi iparművészet stb. Az élelmiszer feldolgozás területén oktatnak hús, tej, kenyér, sütemény és pékáru, pálinka és sörfőzés, borkészítést. Ennek a rendkívül széles repertoárnak a gyakorlati munkahelyei kivétel nélkül megtalálhatók az iskola területén. Ezen kívül, hogy a diákok kellően ismerjék a múltat, és erre tudjanak építeni található még az iskola területén egy skanzen és egy hagyományokat bemutató múzeum. Szinte lehetetlen mindent felsorolni. Az iskolából is járnak a diákok külföldre, szakmai gyakorlatra, és ők is elkezdték az ECVET bevezetését. A szakmai egyeztetések, megbeszélések során mindenki elmondta a tapasztalatait. Körülbelül ott tartanak, mint mi és így meg tudtuk beszélni milyen feladatok várnak ránk a következő időszakban. A megbeszélések szerint a legfontosabb feladataink, hogy meghatározzuk azokat a tananyagokat, vagy azok egy részét, amelyet a külföldi gyakorlatokon el lehet ismertetni, és beszámíthatóvá válik az iskolai képzésbe, mint mobilitás során megszerzett ismeret. Mivel az Észt iskola oktatási képzési szerkezete nagyon sokirányú és széles, sok olyan terület van, amelyekhez kapcsolódóan a külföldi gyakorlatokon szerzett ismeret beszámítható. Elsősorban az a gond, hogy a külföldi gyakorlatok hosszúságát hogyan határozzák meg úgy, hogy a képzési egységekben kerek egészet, vagy azok egy meghatározott részét lehessen beszámítani. A másik megoldandó feladatnak tartják- és mi is – hogy a kint megszerzett ismeretek elismerésének igazolása, mint dokumentum önálló igazolás legyen, mint az Europass, vagy kapcsolódjon egyéb oklevélhez. Szerintük opcióként lehetne az iskolai beszámítások alapja is, emellett természetesen az igazolás az iskolai végzettségek igazolásai mellett önálló az adott plusz ismeretek birtoklásának igazolása. A szakmai megbeszéléseken ezeket a kérdéseket beszéltük meg. A munkát nehezítette, hogy olyan új témáról egyeztettünk, amely mindenki számára új és nehéz, valamint most van kidolgozás alatt. A másik probléma volt, hogy hiába készültünk rá, ennek az új területnek a szakmai német orosz és angol terminológiáját nem volt könnyű kezelni. A végén megállapodtunk, és kötöttünk egy együttműködési megállapodást, hogy ahogy haladunk ebben a munkában, a későbbiekben is megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. A másik fontos kérdés volt a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű tanulók oktatása. Először is tisztázni kellett a fogalmakat, hogy ki mit ért ez alatt. A terminológiában nem volt olyan nagy különbség. Megbeszéltük a fogalmakat, tisztáztuk, hogy országonként és iskolánként ez mekkora problémát jelent. A tanulmányúton részt vett iskolákban ez nagyon komoly probléma, mert a tanulók több mint 50 százalékát érinti. Nálunk rendkívül nagy a lemorzsolódási arány. Ezt bizonyos osztályokban úgy kell értelmezni, hogy az anyakönyvbe beírt 60-70 diák közül 20-25 jut el az érettségihez. Ezt természetesen mi igyekszünk kezelni, de nagyon sokszor tehetetlenek vagyunk a diákok kellő motiváltságának hiánya miatt. Az Észt iskolában a fogalmak hasonlóak és a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű tanulókat hasonló módszerekkel próbálják helyzetbe hozni mint mi, ebben nem volt jelentős különbség. Az óriási különbség abban volt, hogy az arányok drasztikusan mások. Az Észt iskolában lényegesen kevesebb hátrányos helyzetű fiatal tanul. A több mint 430-450 es tanulói létszámból változóan évente 2-4 %. Többször megkérdeztük a kritériumokat, de azokban nem volt számottevő különbség. Az a fogalom, hogy lemorzsolódás az iskolájukban nem létezik. Gyakorlatilag, akik elkezdik be is fejezik az iskolát. Aki viszont nem megfelelően teljesít, az nem kap teljes értékű oklevelet, hanem az adott szakmában szakmai kisegítői bizonyítványt kap. Tehát például a szakács szakmánál szakács munkáját segítő oklevelet kapnak. Szerintem ez megfontolásra ad okot nálunk is. Az Észt iskolába azt mondták, hogy hozzájuk mindenkit felvesznek, nincs plafon. Annyi osztályt indítanak, amennyi a jelentkezők beiskolázásához szükséges. Elgondolkoztató, hogy nálunk mi a probléma. Tehát elsősorban nem az iskolában van a megoldás. Ezeken a kérdéseken túl természetesen megnéztünk mindent az iskolában, és a gyakorlati képzőhelyeken. A gazdaságok és az iskolai üzemek nagyon modernek. A géppark a mai igények szerinti új, vagy nem túl régi. Az eszközök megállnák a helyüket bárhol, még nyugat Európában is. A szakmai programokon túl a szabad időnkben ismerkedtünk Észtországgal. Meglátogattunk néhány várost a térségben és természetesen Tallint a fővárost is. Tallin valóban gyönyörű. Összességében elmondható, hogy egy nagyon tartalmas, és szakmailag sokat adó tanulmányút volt. Minden résztvevőnek ez a véleménye és az, hogy a későbbiekben, a munkájukban jól tudják hasznosítani a kinti tapasztalatokat.